Határtalanul
Tehetség.hu
Tehetség

Egy pedagógus

117 év, sok nemzedék. Az enyém csak egy a sokból.

Félévszázados életemből 28 évet töltöttem itt. Nyolc iskolás és húsz nevelői évet. 28 év, több mint, háromszázharminc hónap, több, mint 1500 hét, több, mint tízezer nap! A legtöbb boldog, kiegyensúlyozott, kihívásokkal teli, de bizakodó.

A családomon kívül is mindig bízhattam valakiben. Tanítómban, tanáromban, számtalan jó barát iskolás társamban. Kollégáimban, a tanulókban, s az ő szüleikben, akik közül jó néhányan iskolatársaim voltak. Az „épület” biztonságot adott és ad ma is mindenkinek, akik itt tölthettek éveket. Mindig is volt kisugárzása. Az itt munkálkodó emberek többet adtak sokunk számára, mint bármi más. Megtanultuk - a harang szavára - egymás tiszteletét, szeretetét, a segítségnyújtást, amit mindig visszakaptunk valamilyen formában.

Az évek múlásával az épület is öregedni kezdett, de mindig voltak olyanok, akik számára fontos volt, hogy megmaradjon, korszerűsödjön, fejlődjön. Új épületet építettünk, korszerű könyvtárral, informatika teremmel gazdagodtunk. A száz éves poltári cserepeket kicseréltük, a beázásokat megszüntettük. Örülhettünk a felújított tornaszobánknak. Közösen szülők, tanulók, pedagógusok terveztük és felújítottuk a sportpályánkat, kerítésünket. Minden nyáron szorgos kezek festették a százados falakat. Úgy fogadtuk szeptemberben a gyerekeket, hogy ismét otthon érezhessék magukat, de közben kis fejlődést is tapasztalhassanak Az Öblösüveggyár üvegtervezői - akik között szülőnk is volt – egyetlen egy hívó, segítséget kérő szóra megálmodták és megvalósították a DORNYAY emlékfalat és a kimagasló teljesítményt nyújtó diákok dicsőség tábláit. A városban egyedülálló hangulatot sugárzó főfolyosó boltívei alatt iskolagaléria kapott otthont. A legutóbbi pályázati lehetőségekbe is belevágtunk, vállalva a teljesen ismeretlen, sokak által még nem alkalmazott stratégiák, módszerek, technikák kidolgozását, működtetését a diákok fejlesztése érdekében. Olyan informatikai korszerűsítésben van részünk, ami példátlan az iskola életében!

Az épületbe belépő ember egy XX. század eleji falak között megbúvó, szerény, de korszerű fűtéssel és felszereléssel ellátott szigetet talál, ahol jól megfér egymás mellett a somlyói és Forgách telepi gyermek az Újakna korszerűen felújított családi házaiból járó gyermekekkel.

Ide várta, ide fogadta a baglyasi gyerekeket is az iskola barátságos, nyitott tantestülete, bizalmat adó szülői közössége és mindenre kíváncsi gyerekserege.

Mit jelenthet a város számára egy ilyen intézmény? Úgy gondolom, olyan értéket, amit őrizni kell! Óvni, fejleszteni, hagyományait tisztelni, megtartani, miképpen ezt mi is tesszük! Mindig is volt, és lesz is olyan gyermek, aki számára egy nagy létszámú iskola olyan nehézséget okozna, amit személyisége torzulás nélkül nem tudna elfogadni. Nálunk ezek a gyermekek is óvó, védő szárnyak alá kerülnek. Itt biztonságban érezheti magát mindenki, ami a mai korban nem elhanyagolható szempont!

A fenntarthatóság szempontjából sem kell egy településnek gazdaságosabb intézmény, mint mi. Kis területen sok gyermek, kevés pedagógus, eredményes munka, közösségépítő hagyományok.

Mi, pedagógusok, sokan úgy gondoltuk (gondoljuk), innen tudunk nyugdíjba menni, mint elődeink közül sokan. Szeretnénk úgy átadni a stafétabotot az utánunk következőknek, hogy ők is megérezzék és továbbvigyék ezeket az értékeket, úgy ahogy mi tettük és tesszük ma is.

A pedagógus nem létezhet hit nélkül!

Az álmok hajtják előre a világot!

egy pedagógus azok közül, akiknek iskolát jelent a Dornyay